Borsos Bence - 2 döntés, amit akkor is hozz meg, ha a józan eszed mást diktál

2 döntés, amit akkor is hozz meg, ha a józan eszed mást diktál

A jelenlegi világnézetem és gondolkodásom tükrében teljes egészében egyet értek azzal a kijelentéssel, hogy az ember az, akivé választásaival teszi önmagát. Mélyen hiszem, hogy bármikor, bármilyen helyzetben, bármilyen körülmények között is van választásunk, mindig dönthetünk. Mindig. Az már egy érdekesebb kérdés, hogy mikor miről, de nincs olyan, hogy ne lenne semmilyen választásunk.

Alapvetően hiszek egy felsőbb erőben, melyet nevezhetünk Tudatfelettinek, Természettörvényeknek, de akár Istennek is, nem is az elnevezés a lényeg. Ennek a felsőbb hatalomnak az egyik megnyilvánulása például az ok-okozat (vetés-aratás) törvénye, mely minden helyzetben igaznak bizonyul.

Bármely szituációban előbb alakul ki az ok, aztán követi azt az okozat. Legfeljebb mi nem ismerjük fel a kettő közötti különbséget, és emiatt gyakran az okozatról (eredményről) hisszük, hogy az az ok, vagy éppen fordítva. Előbb vetünk, aztán aratunk. Nagyon fontos. Ha felismerjük ennek jelentőségét az életünkre nézve, nagyot léphetünk előre.

Van egyfajta determináltság ebben a rendszerben szerintem, viszont egy bizonyos részen közbeavatkozhatunk (választhatunk). Mégpedig a kiváltó okot választhatjuk meg. Az eredmény pedig attól függően van determinálva, hogy mi volt az ok. Ha elvetünk egy magot, a jó magot, és szépen gondozzuk (ok), abból ki fog nőni a növény (okozat). Ha nem vetünk el semmit, vagy éppen nem a jó magot vetjük el, nem figyelünk oda rá, nem lesz belőle növényünk. Értsük ezt átvitt értelemben.

Ha van egy vágyott célunk (okozat), akkor megválaszthatjuk, hogy megtesszük-e hozzá a szükséges lépéseket (ok), amikből már determinálva következik az eredmény. (Persze, az elvileg determinált folyamat közben is felléphetnek akadályok, de akkor ismét választhatunk: vagy legyőzzük és továbbmegyünk, vagy feladjuk, és ezzel lényegében az eredményt kiváltani igyekvő okot szüntetjük meg.)

Választásainkkal építjük – vagy éppen romboljuk – magunkat. Választunk reggelente, hogy felkelünk vagy tovább alszunk, választunk akkor, amikor bemegyünk dolgozni, amikor egészségtelen vagy egészséges ételt veszünk magunkhoz, amikor hazaérve kedvesen vagy mérgesen szólunk szeretteinkhez, amikor reagálunk arra, hogy valaki leöntött kávéval a metrón…

Mindig MI választunk. Nincs olyan, hogy kell. Ha lenne, akkor miért van az, hogy egyes emberek boldogan élnek, azt csinálják, amit szeretnek, bőséget teremtenek maguknak mindenből, mások pedig élik a szürke hétköznapokat, utálják a munkájukat, és állandóan panaszkodnak, hogy milyen rossz az élet?! Az előbbieknek ezt kell csinálni, az utóbbiaknak meg azt? Nem hiszem.

Mindenki eldönti, hogy mikor, mit, kivel, hogyan, hányszor, miért csinál… ja, hogy hagyja magát befolyásolni, manipulálni? Ja, hogy meg akar felelni? Azt is ő választja. Ő döntött úgy, hogy hagyja. (Persze legtöbbször nem tudatosan.) Ő teremtette az okát annak, ahogyan most él. Szerintem ez jelenti azt, hogy a választásainkkal tesszük magunkat azzá az emberré, akik jelenleg vagyunk. És ha most választunk valamit, az a jövőre nézve lesz hatással, ott realizálódik az eredmény (okozat). Ezért két dolgot javaslok, amit szívből ajánlok, hogy fogadj meg:

1. Döntsd el végre, hogy felelősséget vállalsz MINDENÉRT, ami eddig történt Veled, ami jelenleg történik Veled, vagy ami történni fog Veled a jövőben. Ha ezt MOST eldöntöd (ok), azzal igazán sokat tettél életed jobbá tétele érdekében (okozat).

2. Döntsd el végre, hogy tudatos leszel a választásaiddal, és felismered, hogy igenis MINDIG választhatsz. Ha mást nem, a reakciódat egy adott helyzetre biztosan. Nem kell még, hogy mindig ténylegesen válassz, mert az egy hosszabb folyamat, míg kifejleszted, de ISMERD FEL, hogy minden szituációban VÁLASZTHATNÁL, ha akarnál.

Képes vagy meghozni ezt a döntést? Most választhatsz…

Ha tetszett az írás, oszd meg ismerőseiddel!
Kérdezz bátran itt a cikk alatt kommentben, vagy a lent található email címemem! :-)

2 hozzászólás a(z) “2 döntés, amit akkor is hozz meg, ha a józan eszed mást diktál” bejegyzéshez

  1. Kedves Bence,
    azt hiszem, te igazán fiatal és szerencsés vagy. Nem mindig dönthetsz te és nem mindenben. Egy közeli hozzátartozó vagy barát halálában nincs döntésed. Amikor súlyos, nem gyógyítható betegséget állapítottak meg nálam, nem volt döntésem. Amikor ezzel együtt élve folyamatosan romlanak a testi és a szellemi képességeim, akkor sincs választásom. Persze, az igen, hogy hogyan reagálok rá. Elviselem, néha talán elfogadom. De nem tudok úgy dönteni, hogy egészséges, sikeres, gazdag stb legyek. Mert nem leszek.
    Kívánom neked és mindenki másnak is, hogy ezeket sose tapasztalják meg személyesen. Bár, attól tartok, ilyen események és élethelyzetek mindenkit elérnek előbb-utóbb.
    Sándor

Minden vélemény számít!