fanni1

Az erős akarat falakat bont le – interjú Illés Fanni paralimpikonnal, szépségkirálynővel (1. rész)

Illés Fanni 22 éves, úszó. Kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes. Szép eredményekkel zárt a pekingi és a londoni olimpián. Jelenleg a riói olimpiára készül. Megnyerte 2014-ben a Miss Colours International kerekesszékes szépségversenyt és jelölve lett a Glamour Women of the Year 2015 szavazáson.

Miért vagy mozgássérült? Mi történt a lábaiddal? Szüleid és családtagjaid hogyan fogadták ezt?

Lábak nélkül születtem, és az ujjaim sem mondhatóak átlagosnak. Ha valamihez kéne hasonlítani őket, akkor a jobb kezem lévő ujjaim olyanok, mint Yoda mesteré. Lehet kicsit morbidnak tűnik, de én ilyen vagyok, imádok viccet csinálni ebből a helyzetből, a testemből. Talán a poénkodásaimmal könnyebben el tudom magam fogadtatni másokkal (mosolyog – a szerk.).

Nem zavar, hogy így születtem, talán azért sem, mert soha nem éreztették velem. Ép gyerekekkel jártam óvodába és iskolába is. Szüleim úgy neveltek, hogy közben tudatosították a fejemben azt, nem vagyok semmivel sem kevesebb, mint egy másik ember. Magamra is mindig ép emberként gondolok, hiszen nekem ezt a testet adta a Jóisten, ebből kell kihoznom a maximumot.

1.

Van a családban olyan, aki sportolói múlttal rendelkezik?

Édesapámnak van sportolói múltja. Nem profi szinten, de több focicsapatnál is megfordult például Reziben vagy Sármelléken. Anyukám soha nem sportolt, de mostanában együtt futnak Apukámmal, az egészségük megőrzése érdekében. Testvérem táncolt évekig, nem is akármilyen eredményekkel. Alapvetően egy sportos családnak mondanám magunkat.

8.

Hogyan került képbe az úszás?

Egy vizsgálaton kiderült, hogy gerincferdülésem van. Az orvos az úszást javasolta, Hévízre kezdtünk járni a húgommal, s a kezdeti nehézségek ellenére olyan gyorsan megtanultam úszni, hogy magam is meglepődtem. Emlékszem, mikor felvettem életem első fürdőruháját, otthon még meg is jegyezték, annyira jól áll rajtam, hogy indítaniuk kéne Pekingben a Paralimpián… Ki hitte volna, hogy ez sikerül (nevet – a szerk.).
Emellett édesapámmal önszorgalomból az oktatásokon kívül, külön eljártunk még egy másik uszodába is, ahol mindig versenyeztünk egymással. Amikor először lehagytam a karral és lábakkal jól úszó, erős apukámat, az már nekem is furcsa volt. Édesapám keresgélni kezdett a neten, méghozzá a világranglistás paraúszók versenyeredményeit. Így kiderült: alig maradtam el azoktól az időeredményektől. – Edzőt kerestünk, olyat, aki olyan gyerekeket edz, mint én. Málnai István, vagyis ahogy mi hívtuk, Pike vett a szárnyai alá. Ott találkoztam először velem hasonló gyerekekkel. Előtte ugyanis mindig csak épekkel érintkeztem.

2005 szeptemberében nyertem az első versenyem, 100 méter mellen, innen egyenes út vezetett a válogatottig, majd a 2008-as pekingi paralimpiai játékokig, ahol szintén 100 méter mellen a 8. helyezést értem el.

2

A pekingi paralimpián szerepeltél 16 évesen, 20 voltál, amikor a londoni paralimpán és most a rióira készülsz. Kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes vagy. Nem semmi ilyen fiatalon. Milyen érzés ilyen tapasztalattal a hátad mögött?

2008-ban az volt a célom a pekingi paralimpián, hogy nagyon szeretnék bekerülni a döntőbe, ez sikerült is, nyolcadik lettem. 2009-ben az EB jól sikerült, 2010-ben volt egy VB az is jól sikerült. Minden versenyemen javítani tudtam a saját egyéni csúcsaimon. 2011-ben végre beért a sok munka, nyertem egy bronzérmet az EB-n.

3

2012-es szezonnak úgy futottam na jó.. úsztam neki, hogy bronzéremért megyek Londonba a Paralimpiára, nem mondtam ki, de fejben készültem rá. Úgy jártam edzésekre, hogy tisztában voltam azzal, hogy súlyosan megsérült a vállam. A London előtti fél évet úgy edzettem végig, hogy minden este jégakku volt rajtam, csak így tudtam elaludni. Leszakadt a hátsó válltartó tokom és egy nagyobb ciszta is odanőtt. Ez túledzés és egyéb okok miatt történt. Még gyógyszereket is szedtem, ennek ellenére próbáltam nem foglalkozni vele, ugyanúgy lejártam az edzésekre és majd megszakadtam a melóban. Nagyon kemény időszak volt, mégis jól sikerült a felkészülés. A Paralimpia viszont nem. 8. lettem 100m mellúszásban ugyanúgy, mint 4 éve Pekingben. Az járt a fejemben, hogy akkor mi értelme volt ennek a 4 év kemény munkának… Miért nem sikerült jobban? Miért? Millió kérdés kavargott bennem.

Szüleim, a testvérem, a keresztapám és még a kis unokaöcsém is kijött megnézni Londonba. Óriási csalódás volt, mert kiutaztak csak miattam és nemcsak magamnak, de Nekik sem tudtam bizonyítani. Teljesen magam alatt voltam és azt a közeget, ahol imádtam lenni, ott és akkor Londonban megutáltam. Nem akartam többé vízbe menni és a versenyekre gondolni sem. Ott valami elszakadt bennem…

4

Majdnem be is fejezted az úszást…

Be is fejeztem. Képtelen voltam összeszedni magam. Üresek voltak a napjaim, és csak az a szörnyű érzés volt bennem, hogy amiért annyit dolgoztam, az nem sikerült. Tudtam, hogy meg kell műteni a vállam a Paralimpia után, így arra vártam és abban a pár hétben pihentem, nyaraltam. A nagy hajtás után már rám fért.  Azt is tudtam, hogy az élet megy tovább és nekem hamarosan iskolába kell mennem, de annyira össze voltam zavarodva, hogy csak sodródtam. Nem tudtam mit akarok, mi szeretnék lenni, mit akarok dolgozni majd. Nem tudtam elképzelni úszás nélkül az életem, de felejteni akartam. A műtét sikeres volt, két csavarral a helyére került minden a vállamban és alaposan ki is tisztították a cisztát. Miközben a gyógyulásom lett a legfontosabb, volt időm gondolkodni a jövőmön. Tudod, két kezem van, de az egyik erősebb mint a másik, és nekem pont az erősebbiket kellett műteni. Soha nem éreztem magam olyan kiszolgáltatottnak, mint akkor. Egy kezem „maradt”, és azzal próbáltam megoldani a napi rutint. Nehéz volt, de megoldottam és a családom óriási segítség volt számomra.

5.

Az egyik interjúdban azt olvastam, hogy vállsérülésed után újra kellett tanulnod úszni. Hogyan képzeljük el ezt?

Igen, újra. Körülbelül 2 hónappal a műtét után nekiállhattam a rehabilitációnak. Gyógytornára jártam minden nap. Egy idő után újra vízbe mehettem. Ekkor már nem úsztam majdnem 5 hónapja és a kezem, amivel a munka nagy részét tudtam végezni mindig, az olyan vékonyra fogyott a műtét után, hogy számomra elég félelmetes látvány volt. Féltem, hogy milyen lesz újra vízbe menni. Nem azért, mert elfelejtettem volna úszni, egyszerűen az érzéstől, hogy vajon jó lesz-e nekem újra ebben a közegben… Aztán megtörtént, csobbantam újra, és iszonyatosan fájt a műtött vállam. Akkor és ott döntöttem el, hogy nekem ezt kell csinálnom, amíg csak az erőm engedi.  Hiányzott nagyon. Hiányzott, hogy újra azt csinálhassam, amihez a legjobban értek. Jó érzés volt újra bent lenni a vízben. Viszont újra kellett tanulnom a mozdulatokat, mert hiába tudtam az agyammal a mozdulatot, de a sérült kezem nem igazán akart engedelmeskedni nekem.

10

Ez plusz motivációt adott, mert baromira bosszantott a dolog. Addig-addig erőlködtem, amíg vissza nem jött a helyes technika, persze ez hetek kemény munkája volt. Onnantól kezdve minden jött magától. Felköltöztem Pestre és új közegben, új edzőkkel kezdtem el újra a munkát. Jót tett nekem, hogy nem hagytam abba, és mindig volt aki segített. És ami végül is visszahozott az életbe újra, az az úszás volt.
Nem volt egyszerű  a műtét utáni másfél év sem visszatérés szempontjából, de megérte minden szenvedés, hiszen tavaly nyáron újra bronzérmes lettem az EB-n, ami helyretett végre mindent bennem. Ez az egyik sikersztorim (mosolyog – a szerk.).

6.

Hogyan készülsz Rióra? Hogyan épül fel egy edzésed?

Az edzésünk hasonlóan épül fel, mint az épeké: reggel két órát úszunk, illetve délután is két óra  úszás van, plusz utána még 1,5-2 óra kondit beiktatok estefelé, tehát összesen napi 5-6 óra edzés. Teljesen más a felkészülésem, mint régebben. Akkoriban nem kondiztam és az úszó edzések is másfajták voltak.

Van alapozó időszak nálunk is, és versenyek előtti könnyítés is. Úgy érzem valahogy sokkal tudatosabb és eltökéltebb vagyok, mint valaha voltam. Figyelek az étrendemre és minden apróságra. Például, nekem is vannak nehezebb napjaim, mégis igyekszem 110%-ot beleadni, és minden nap próbálom magamat legyőzni újra és újra.

7

Mennyire szoros a paramezőny? Hogyan döntik el, hogy ki milyen kategóriába kerül?

Meglehetősen szoros. Egy paralimpiára való kijutás nálunk sokkal nehezebb például, mint egy ép úszónak.
A kategóriák logikusan vannak elosztva. S1-től vagyunk beosztva S10-ig. A „S” a szám előtt annyit jelent, hogy Swimming (Úszás), így különböztetik más parasportágaktól a kategóriát. A számok is nagyon érthetőek, aki S1 kategóriában van, ők a legsérültebbek. Például egy kezét tudja csak használni, mert teszem azt egy balesetben lebénult nyaktól lefelé. Akik az S10 kategóriában versenyeznek, ők alig sérültek. Például az egyik lábuk vékonyabb. Ezek a sérülések természetesen lehetnek szerzettek és veleszületettek is. A kategóriákon belül differenciák vannak az úszásnemek között is. Például az én kategóriám SB5, S6, SM6. SB annyit jelent, hogy „breastroke” tehát mellúszásban 5-ös (SB5) kategória vagyok, amíg gyorson, pillangón és háton (sima S6) 6-os, és vegyesen  szintén 6-os vagyok (SM6). Angolul értendő minden ilyen rövidítés.
Kicsit bonyolult, és az érti csak aki benne van igazán, de a nemzetközi kategorizáló bizottság igyekszik a legigazságosabban besorolni az embereket.
Ahhoz, hogy nemzetközi szinten is tudj versenyezni szükséged van egy nemzetközi, tehát végleges kategóriára. Ezt egy orvosi bizottság dönti el, egy igen részletes vizsgálat után. Úgy képzeld el, hogy mindent lemérnek rajtunk, még azt is, hogy a tenyerem milyen széles. Megnézik melyik testrészem hogyan mozog, milyen hosszú. Kicsit olyan mint, amikor szabóhoz mész és új ruhát varratsz, minden méret és apró részlet számít. A szárazföldi vizsgálat után a vízben is megnéznek. Mindezek után kapod meg a kategóriát. Mondtam én, hogy nem bonyolult. Na jó, lehet picit mégis (nevet – a szerk.).

9

Mire tanított meg a sport?

Alázatra és kitartásra tanított. Mindig mondom, hogy nem azért vagyok különleges, mert nincsenek lábaim, hanem azért mert úszom. Valamilyen szinten ez emel ki a többi ember közül. Az, hogy sikereket érek el a medencében, vagy ha éppen nem, akkor az, hogy fel tudok állni még egy óriási pofon után is. A sport pont akkor jött az életembe, amikor kezdtem tinédzser lenni és zavart a testem, mint minden normális kamaszt. Segített abban, hogy elfogadjam magam. A sport által rendszerbe került az életem.

Ha szeretnétek, itt tudtok szavazni Fannira a Glamour Women of the Year 2015 választáson.

Az interjúnak nincs vége! Rövidesen közöljük a következő részt, amiben szó lesz Gyurta Daniról, Hosszú Katinkáról, akadálymentesítésről, empátiáról, önbizalomhiányról, kamu rokkant parkolókról, kerekesszékes tömegközlekedésről…

Az Illés Fannival készített interjú folytatását ITT olvashatod el.

Minden vélemény számít!