fanni3

Az erős akarat falakat bont le – interjú Illés Fanni paralimpikonnal, szépségkirálynővel (2. rész)

Illés Fanni 22 éves, úszó. Kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes. Szép eredményekkel zárt a pekingi és a londoni olimpián. Jelenleg a riói olimpiára készül. Megnyerte 2014-ben a Miss Colours International kerekesszékes szépségversenyt és jelölve lett a Glamour Women of the Year 2015 szavazáson.

Ha lemaradtál volna az Illés Fannival készített interjú első részéről, ITT elolvashatod.

Van példaképed?

Sportban azt mondanám, hogy Hosszú Katinka mentalitása nagyon szimpatikus számomra. Egyébként pedig a szüleim a példaképeim. Tudod az az ember, aki most itt ül előtted, az most nem ilyen lenne, ha nem olyan szülőket kap a Jóistentől, és nem olyan testvért, mint amilyet kapott. Szóval az ő felfogásuk segített mindenben. A mai napig úgy állnak, és mindig is úgy álltak az emberekhez és hozzám, ahogyan kellett. Lehet, hogy ha mondjuk a nagybátyám családjához születek, akkor ott már nem biztos, hogy én ugyanez az ember lennék. Nekem két olyan erős szülőm van lélekben, hogy náluk nagyszerűbbet nem ismerek. Mindig, mikor megkérdezik, hogy kik a példaképeim, én őket tudom mondani, mert nem tudom, hogy hányan csinálták volna ugyanazt végig, amit ők. Egyetlen egy sírás vagy zokszó, vagy mások hibáztatása, vagy bármi nélkül. Soha egy rossz szavuk nem volt, hanem csinálták az életet úgy, ahogy kell.

1

Népszerű úszók közül kiket ismersz? Kikkel vagy kapcsolatban?

Magyarok közül mindenkit szinte. Hosszú Katinka is Vasasos, mint én. Elég sokszor látjuk egymást egy héten. Ő az a fajta lány, aki megmaradt szerénynek és alázatosnak. Ő kérdezi meg, hogy mikor volt versenyünk és hol voltunk edzőtáborban. Gyurta Dani szokott gratulálni és ugyanúgy érdeklődik felőlünk. Vele és csapatával voltunk már többször is egy edzőtáborba. Nagyon szimpatikus társaság, kedvelem őket.

Sok kisgyerek álmodik arról, hogy velük úszhasson és joggal. Hatalmas példaképek a medencében, akárcsak a medencén kívül.

2

Magyarország hogyan áll az akadálymentesítéssel? Rengeteg EU-s projektről lehet hallani. Valóban van fejlődés? Mennyire könnyű bevásárolnod?

Az eddigi tapasztalataim alapján elmondható, hogy az utóbbi időben sokat fejlődtünk az akadálymentesítés szempontjából, ugyanakkor még így is jóval le vagyunk maradva a nyugati államokhoz képest. Pozitívum például az, hogy egyre több alacsonypadlós tömegközlekedési eszköz van, viszont még mindig rengeteg az olyan hely, ahová nem tudok eljutni vagy bejutni. Rengetegszer szembesülök azzal a problémával, hogy van rámpa, de olyan szögben emelkedik, hogy azt képtelenség megmászni. Mondjuk, ha lenne egy csörlőm (nevet – a szerk.). Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy sokan teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy léteznek mozgásukban korlátozott emberek. Azt azért szeretném megjegyezni, hogy nem kizárólag a saját és a kerekesszékes társaim nevében beszélek, hanem az idősek és kismamákéban is, mivel ezek őket is közvetlenül érintik.

6

Segítőkészek az emberek?

Határozottan segítőkészek, vagy az is lehet, hogy csak én járok olyan helyeken, ahol magasabb az empatikussági szint a városban (mosolyog – a szerk.). Amúgy sokat figyelem az embereket és nagyjából már az első pillanatban meg tudom mondani, hogy milyen típus.

4

A személyes kategória rendszerem szerint 4 féle embertípus van:

  1. akik átnéznek rajtam, tehát természetesnek veszik a jelenlétem,
  2. a szemük sarkából figyelnek, lesnek mintha arra várnának, hogy mikor változom át valami szörnnyé (nevet – a szerk.),
  3. konkrétan megbámulnak, de még vissza is néznek miután elmentem mellettük,
  4. és akadnak olyanok is, akik kézrátétellel gyógyítanának, nekik köszönöm a jó szándékot, de üzenném, hogy még nem nőtt ki egyik lábam sem (nevet – a szerk.).

Nekem nincs semmi bajom, ha átnéznek rajtam, hiszen semmi közünk egymáshoz, de azzal igenis van problémám, ha azért néznek át, mert félnek, hogy esetleg segítséget kérek.

Csiripelték a madarak, hogy Floridában edzőtáboroztál. Milyen a kinti lét kerekesszékesként? Van különbség?

Teljesen más a felfogás odakint. Valahogy az emberek tudatában benne van az, hogy léteznek különféle fogyatékkal élő emberek. Ebben itthon óriási felelőssége van a médiának. Miért ne szerepelhetne egy kerekesszékes vagy egy kéznélküli, de gyönyörű lány egy divatmagazin címlapján? Vagy minket parasportolókat, miért nem illet meg ugyanolyan érdeklődés? Bosszant ez a dolog, nem is kicsit. Kint 3 hétig lábak nélkül közlekedtem kerekesszékben ülve. Amikor hétvégén időnk engedte és elmentünk vásárolgatni különféle plázákba, nem bámultak meg az emberek, sőt még az eladók is teljes természetességgel kérdeztek tőlem, hogy éppen miben segíthetnek.

7

Ha itthon elmennék egy plázába ugyanígy, hát megállna az élet. Például múltkor voltam Keszthelyen úszni, abban a pillanatban, amikor kiértem a medencéhez, az ott lévő emberek teljesen lefagytak. Apa mondta is, hogy ez hihetetlen. Tesóm pedig viccelődött azzal, hogy „basszus, tuti engem néznek, mert van rajtam 2 kg plusz.” Igazából már hozzá vagyok ehhez szokva, szóval csak egy jót nevettünk ezen az egészen. Az a baj, hogy az emberek cikinek találják azt, hogy így fel merem magam vállalni. Nem hibáztatom őket, hiszen engem is sokkolna, ha olyat látnék, amit még életemben soha. Ugyanakkor meg kellene tanulni ezeket a helyzeteket kezelni, mert lehet, hogy én ilyen erős vagyok és nem érdekel ki mit gondol rólam, de sokan vannak a fogyatékkal élők között, akik azért nem mernek az utcára menni, mert a társadalom így viszonyul hozzájuk. Ez mindenképpen különbség a két ország között. Továbbá az is, hogy ott minden, de tényleg minden akadálymentes. Itt minden összefügg egymással, hiszen ha az akadálymentesítés rendesen meg van oldva, akkor több fogyatékkal élő merne kimozdulni otthonról, így az épek is megtanulnák, hogy mi is itt vagyunk ezen a Földön,  és akkor már nem csodálkoznának ránk annyira, mivel megszokott réteg lennénk mindenhol. Szeretem a hazámat, és soha nem költöznék el. Hiszek abban, hogy Isten azért formált ilyenné amilyen vagyok, hogy segíteni tudjak az épek és a fogyatékkal élők világát közelebb hozni egymáshoz.

Mennyire tudod önállóan ellátni a napi teendőket?

Mindent meg tudok egyedül oldani, ez mindig is így volt. Már egészen kiskoromtól kezdve ezt nevelték belém a szüleim, hogy soha ne szoruljak segítségre. Nem szoktam problémázni olyanon, hogy nem érek fel valamit, mert előbb vagy utóbb biztosan megoldom a helyzetet. Tudod, már csak azért is! Mindig ez van bennem. Sütök-főzök, takarítok és bevásárolok. Élem az életem, mint bárki más.

5

Mit üzennél azoknak, akik kamu mozgáskorlátozott igazolvánnyal parkolnak?

Bármennyire is azt hiszik, hogy fogyatékkal élnek, csak azért mert hülyék, még nem jogosítja fel őket, hogy jogtalanul oda álljanak. Szóval ne álljanak a helyünkre, mert rohadt ideges leszek. Ha tehetném, én magam büntetném meg ezeket az embereket. Tudom, hogy nagy a hely, meg könnyű oda beállni, de azért na. Mindennek van határa! Én csak annyit kérek tőlük, hogy tiszteljenek meg ennyivel.

8

Sajnálnak az emberek, ha meglátnak műlábak nélkül vagy csak szimplán kerekesszékkel?

Utálom, ha sajnálnak, mert ez így nekem tökéletes! A cél lebeg előttem, hogy elfogadtassuk magunkat. Engem nem kell sajnálni, megcsinálok mindent. Pattogok, mint a gumilabda, az egyik ágyról át a másikra, fel a konyhapultra, sőt a bordásfalra is felmászok. A sajnálat nem visz senkit sem előre. Mire jó a sajnálat? Semmire, illetve valamire mégis. Csupa negatív energia. A sajnálat változástalanságot feltételez, egyoldalú, hiszen ezzel azt éreztetik, hogy nekik milyen jó és nekem mennyire nem. Ezzel lenézik az embert. Az együttérzés és a sajnálat egyáltalán nem ugyanaz. Nem szabad összekeverni ezeket. Az együttérzésnél látod a másik fájdalmát. Képes vagy átérezni a sorsát, nem a köztetek lévő különbséget érzékelteted, hanem kiegyenlíted azokat.

9

Mit üzennél azoknak, akik visszahúzódnak, mert nem elégedettek testi adottságaikkal?

Nem vagyok magammal elégedett én sem. Le kell adnom néhány kilót, az orrom se szép, továbbá nagyon sok minden nem tetszik magamon. Az viszont pont nem zavar, hogy nincsenek lábaim és ilyenek az ujjaim. Nyilván nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor semmivel sem vagyok elégedett. A humor erre nagyon jó gyógyír. Viccre kell venni, ha valamivel nem vagyunk elégedettek. Így tanultam meg elfogadni magamat. Például rengeteget poénkodom azzal, hogy lábatlankodom vagy láb alatt vagyok. Jó az, ha a „hibáidat” az előnyödre tudod fordítani.

A következő részben többek között az UNIQA, illetve a Berki Krisztiánnal való forgatás kulisszatitkairól is olvashattok.

Íme a Fanni szereplésével forgatott reklám:

Ha szeretnétek, itt tudtok szavazni Fannira a Glamour Women of the Year 2015 választáson.

Minden vélemény számít!